A nyílt innováció témájára napjainkban már külön szervezetek, mozgalmak alakulnak. A nyílt innováció elvei szerint sokkal jobb eredmények, fejlesztéseket lehet nyújtani azáltal, hogy az innovációs folyamatokat a vállalati határokon túlra is kiterjesztjük, azaz bevonjuk a jelenlegi és jövőbeli felhasználókat is a fejlesztési folyamatokban. Mondhatnánk, hogy a web 2.0 filozófiáját (részvétel) alkalmazzuk az innovációs folyamatos során is.
Ez persze a korábbi kutatás-fejlesztési-innovációs megközelítéseket alapjaiban változtatja meg: míg sok esetben a jövőbeli termékek / szolgáltatások fejlesztése a legkomolyabb üzleti titokként szerepelt, beleértve az elkészült megoldások tartalmát és működését is (ld. pl. a Windows alkalmazások).
A nyílt innováció megközelítésében sokszor belefér az, hogy a fejlesztési folyamat során még félkész megoldásokat nagy felhasználói mintán tesztelik, és lehetőséget biztosítanak a felhasználóknak arra, hogy saját ötleteikkel segítsék az innovációs folyamatot. Ezáltal a szervezetbe olyan ötletek is bekerülhetnek, melyek amúgy fel sem vetődnének, ráadásul a felhasználói oldalról adott visszajelzések igen magas színvonalon segíthetik egy új megoldás sikerét.
Ennek a megközelítésnek a gyökere talán a Linux operációs rendszer, illetve a nyílt forráskódú szoftverek fejlesztéséhez nyúlik vissza (nem feltétlenül csak szabad felhasználású szoftverekről van szó). Ebben a fejlesztési modellben mindenki láthatja a fejlesztendő szoftverkódot, és szabadon változtathat is rajta. Sőt, egy adott keretrendszerhez szabadon hozzáilleszthetőek új programok, megoldások is.
Mostanra ez a fajta szemléletmód széles körben elterjedt, gondoljunk csak olyan zászlóshajókra, mint a Mozilla fejlesztése, vagy a Google webes megoldásai. Ezek a példák is rámutatnak arra, hogy a nyílt innovációs folyamatok gyakran hálózati együttműködésben valósulnak meg, ahol csak gyenge központi koordináció érvényesül. Persze ez a megközelítés nehézkesebbé teszi a célorientált tevékenységeket, de szélesre nyitja az ajtót az ötletek megvalósítása előtt.
Ugyan nem az Európai Unió berkeiből indult, de most már a bizottság támogatását is bírja a
Living Lab (élő laboratórium?) hálózatok kialakítása. A living lab filozófiája szerint a fejlesztés középpontjában a felhasználók állnak, illetve a felhasználók kollaboratív intelligenciájának felhasználása (co-creation). Ezáltal a „user=problem” megközelítés felől a „user=solution” irányba kell elmozdulni.
A megközelítés főbb ismérvei a következőképpen foglalhatóak össze:
Olyan környezet létrehozása, ahol az új megoldások valóságos környezetben próbálhatóak ki (azaz nem laborkísérletekről van szó, nem pilot projektekről, hanem élő alkalmazáskipróbálásról). Ebbe beletartozik az is, hogy a felhasználók valós környezetükben, valós időben, és persze nagy számban próbálják ki a megoldásokat.
Az értékelés érdekében megalapozott, szisztematikus megfigyelési és értékelési eljárásokra van szükség. Mivel a felhasználás nem kontrollált környezetben zajlik, ezért mind a megfigyelés, mind pedig az adatgyűjtés során automatikus megoldások használata mellett szerepet kap a felhasználói tapasztalatok kikérdezése is (debriefing).
Egy
brüsszeli living lab konferencián – amit a szlovén elnökség szervezett – egy olasz living lab egy 3D fényképezőgépet próbált ki a résztvevőkön. A megoldás nagyon impozáns volt, egyetlen fényképpel készített egy 3D modellt az ember fejéről. Ugyanakkor hiába működött a technológia, a felhasználást tekintve még voltak bizonytalanságok, és a ez a konferencia például jó alkalom volt arra, hogy az európai innovációban résztvevő személyektől ötleteket gyűjtsenek. Valószínűleg nem ez a legjobb példa, de azért érdekes volt látni.
A nyílt innovációs megoldásoktól azt is elvárhatjuk, hogy segítik a fejlesztési ciklusok felgyorsítását azáltal, hogy nagyobb közösség vesz részt a folyamatban, ráadásul önkéntes, és legtöbbször ingyenes formában.
A living lab koncepciójában a nyílt innovációtól az is elvárható, hogy a fejlesztési eredmények ne csak egy szűk közösség hasznát szolgálják. Így a kimenet is legyen nyílt (pl. nyílt forráskódú), illetve maga a fejlesztési is kooperációként valósuljon meg, amiben mind a felhasználók, mind a kutatók, mind pedig az ipari alkalmazók is részt vesznek. Ráadásul minden oldalról többen is, így az eredmények nem csak szűk csoportok érdekét szolgálhatják.
Ilyen megközelítésre van például szükség a határokon átnyúló katasztrófamenedzsment esetében: ipari partnerek, kutatócégek, egyetemek, sőt a kormányzat is érintett, ráadásul több országból is. (Ilyen kezdeményezés indul júniusban az
ALADIN szövetség keretein belül).
Az Európai Unió elvárásai szerint a Living Lab megközelítés egy önfenntartó innovációs eszköze lehet az Uniós fejlesztési politikának, de ezzel egyelőre még vannak nehézségek. Ahogy a Brüsszeli konferencián beszélgettek a Living Lab vezetőkkel, résztvevőkkel, az derült ki, hogy a szervezetek, együttműködések fenntartása gondokba ütközik (tudniillik a fenntartóik egyelőre inkább állami szervek, vagy önkormányzatok, és nem annyira civil szféra – tisztelet a kivételeknek). Ráadásul hiába volt a szlovén elnökség igen meggyőző a már említett konferencián, a francia elnökséget képviselő úriember bevallotta, hogy nem igazán tudja, hogy miről is szól az egész, de szívesen ismerkedik a témával. És persze dedikált EU támogatásban senki ne is reménykedjen.
