Vagy lehetne a cím akár kérdőjellel is: van jövőjük? Az Economist egyik cikke épp erről a kérdésről értekezik, mely jó apropó arra, hogy kicsit boncolgassuk a témát.
Az internetes szolgáltatások fejlődését végigkísérik a nagy felvásárlások: korábban az internetes levelezőprogramok, most pedig a különféle szociális háló megoldások kerültek a középpontba (legalább is mind a Google, mind pedig a Microsoft igyekszik megvetni a lábát ebben a szektorban is). Kérdés, hogy mennyire jelentenek ezek a megoldások üzletet a nagy cégeknek. Van vajon tudatos stratégia a felvásárlások mögött (üzleti modell), vagy pedig csak a remény, hogy hosszú távon ez üzletet is jelenthet.
Láttuk a Microsoft-Facebook összeborulás során, hogy milyen magas piaci értéket tulajdonítanak ezeknek a megoldásoknak a cégek. Kérdés, hogy ez mitől jelent megtérülést? Egy korábbi bejegyzésben írtam a Google üzleti modelljéről, mely a használat – reklámozás összekapcsolásra épít. Első gondolatként ezt várhatjuk az online szociális háló alkalmazásoktól is?
Mint minden internetes oldaltól, web2.0 megoldástól, a szociális háló megoldásoktól is azt várjuk, hogy a felhasználók rabjai lesznek, és kezdő-portálként fogják használni. Az oldalak fejlesztése is ezen filozófia mellett történik, pl. a Facebook és MySpace oldalak funkcionalitása is kibővülni látszik. De mit jelent ez anyagilag? Egyelőre nem nagyon látszik a nagy bevétel: A Google továbbra is a direkt hirdetési megoldásokat preferálja, de sem a MySpace, sem az Orkut esetében nem beszélhetünk jelentős bevételekről. A Microsoft-Facebook esetében pedig a szóbeszéd alapú termékajánlás (Beacon) megbukott a felhasználók ellenállásán és felháborodásán. A Figyelő egyik számában Pálfy Erika cikke kitér arra, hogy az online szociális hálók felhasználói nem is igazán fogékonyak a hirdetésekre, sőt erős ellenérzéseik vannak, és Amerikában a hirdetések erősödése kilépési hullámot is elindított.
De gondoljunk csak bele: igazából a hagyományos e-mail alkalmazásaink is jó alapot biztosítanak az szociális háló alkalmazáshoz (és ezt többen igyekeznek is összemosni), hiszen akikkel levelezünk, azok ilyen-olyan ismerőseink. Így a levelezésen keresztül automatizálható lenne az ismerősök rögzítése is (akik profilját az e-mail címen keresztül el is érhetnénk). Így pl. a gmail automatikusan rögzíti azokat, akiknek levelet írtunk. Ráadásul így láthatnánk a kommunikáció erősségét, intenzitását is. Ha bizonyos alkalmazásokban bombáznak minket reklámmal, nem fordulunk-e vissza olyan alkalmazások felé, melyek még (már) nem olyan fertőzöttek?
Úgy tűnik amúgy, hogy a jövő a különböző alkalmazások összekapcsolásában van (e-mail, szociális háló, kép, videó, blog, stb.), de én még mindig kicsit szkeptikus vagyok, hogy itt a nagy fejlesztésekben miből lesz az üzlet. Vajon lufiról van szó, ami egyszer csak kipukkad?
Problémák
Problémát jelent ugyanakkor hogy több szociális háló megoldás is van a weben, mindegyik a vonatkozó előnyökkel és hátrányokkal. Kérdés, hogy kialakulnak-e a klikkek (ki melyikben van), vagy mindenki igyekszik a nagyobb megoldásokon megjelenni, vagy…? Egy kicsit zavaró tud lenni, ha a felhasználók figyelme már több oldal között oszlik meg. Ez üzleti oldalról is problémát jelent, hiszen a felhasználók hűsége, oldalhoz kötődése gyengül. Sajnos az átjárhatóság (különböző alkalmazások összekötése) még nem valósult meg, pedig felhasználói (és talán üzleti oldalról is) nagy könnyebbséget jelentene. Ráadásul a kommunikáció és sokszor a szociális hálón kívül zajlik: levelezés, képfeltöltés és nézegetés, hírolvasás – ezek miatt már nem jelentkeznek be a felhasználók, csak követik a linkeket. Talán épp az intenzívebb marketingnek köszönhető, hogy a felhasználók egyre kevesebb időt töltenek az online közösségi oldalakon... vagy talán kifulladóban van az egész?
Sok kritika érte így a szociális háló alkalmazások biztonságát. Most volt egy hír a webisztánon, hogy bizonyos nyomozási ügyekben már felhasználják a szociális háló alkalmazásokat: pl. ismerettségek felderítésére, szokások vizsgálatára, anyagi helyzet vizsgálatára (ld. Apeh). Rettegünk a nagy-testvér szindrómától, de közben mi magunk helyezünk el tartalmat magunkról a weben: kapcsolatok, fényképek, élménybeszámolók. Személyes adataink nyitottak. És amikor ezeket elkezdik kihasználni, akkor félő, hogy a felhasználás is visszaesik (vagy már el is kezdődött?).
Az internetes szolgáltatások fejlődését végigkísérik a nagy felvásárlások: korábban az internetes levelezőprogramok, most pedig a különféle szociális háló megoldások kerültek a középpontba (legalább is mind a Google, mind pedig a Microsoft igyekszik megvetni a lábát ebben a szektorban is). Kérdés, hogy mennyire jelentenek ezek a megoldások üzletet a nagy cégeknek. Van vajon tudatos stratégia a felvásárlások mögött (üzleti modell), vagy pedig csak a remény, hogy hosszú távon ez üzletet is jelenthet.
Láttuk a Microsoft-Facebook összeborulás során, hogy milyen magas piaci értéket tulajdonítanak ezeknek a megoldásoknak a cégek. Kérdés, hogy ez mitől jelent megtérülést? Egy korábbi bejegyzésben írtam a Google üzleti modelljéről, mely a használat – reklámozás összekapcsolásra épít. Első gondolatként ezt várhatjuk az online szociális háló alkalmazásoktól is?
Mint minden internetes oldaltól, web2.0 megoldástól, a szociális háló megoldásoktól is azt várjuk, hogy a felhasználók rabjai lesznek, és kezdő-portálként fogják használni. Az oldalak fejlesztése is ezen filozófia mellett történik, pl. a Facebook és MySpace oldalak funkcionalitása is kibővülni látszik. De mit jelent ez anyagilag? Egyelőre nem nagyon látszik a nagy bevétel: A Google továbbra is a direkt hirdetési megoldásokat preferálja, de sem a MySpace, sem az Orkut esetében nem beszélhetünk jelentős bevételekről. A Microsoft-Facebook esetében pedig a szóbeszéd alapú termékajánlás (Beacon) megbukott a felhasználók ellenállásán és felháborodásán. A Figyelő egyik számában Pálfy Erika cikke kitér arra, hogy az online szociális hálók felhasználói nem is igazán fogékonyak a hirdetésekre, sőt erős ellenérzéseik vannak, és Amerikában a hirdetések erősödése kilépési hullámot is elindított.
De gondoljunk csak bele: igazából a hagyományos e-mail alkalmazásaink is jó alapot biztosítanak az szociális háló alkalmazáshoz (és ezt többen igyekeznek is összemosni), hiszen akikkel levelezünk, azok ilyen-olyan ismerőseink. Így a levelezésen keresztül automatizálható lenne az ismerősök rögzítése is (akik profilját az e-mail címen keresztül el is érhetnénk). Így pl. a gmail automatikusan rögzíti azokat, akiknek levelet írtunk. Ráadásul így láthatnánk a kommunikáció erősségét, intenzitását is. Ha bizonyos alkalmazásokban bombáznak minket reklámmal, nem fordulunk-e vissza olyan alkalmazások felé, melyek még (már) nem olyan fertőzöttek?
Úgy tűnik amúgy, hogy a jövő a különböző alkalmazások összekapcsolásában van (e-mail, szociális háló, kép, videó, blog, stb.), de én még mindig kicsit szkeptikus vagyok, hogy itt a nagy fejlesztésekben miből lesz az üzlet. Vajon lufiról van szó, ami egyszer csak kipukkad?
Problémák
Problémát jelent ugyanakkor hogy több szociális háló megoldás is van a weben, mindegyik a vonatkozó előnyökkel és hátrányokkal. Kérdés, hogy kialakulnak-e a klikkek (ki melyikben van), vagy mindenki igyekszik a nagyobb megoldásokon megjelenni, vagy…? Egy kicsit zavaró tud lenni, ha a felhasználók figyelme már több oldal között oszlik meg. Ez üzleti oldalról is problémát jelent, hiszen a felhasználók hűsége, oldalhoz kötődése gyengül. Sajnos az átjárhatóság (különböző alkalmazások összekötése) még nem valósult meg, pedig felhasználói (és talán üzleti oldalról is) nagy könnyebbséget jelentene. Ráadásul a kommunikáció és sokszor a szociális hálón kívül zajlik: levelezés, képfeltöltés és nézegetés, hírolvasás – ezek miatt már nem jelentkeznek be a felhasználók, csak követik a linkeket. Talán épp az intenzívebb marketingnek köszönhető, hogy a felhasználók egyre kevesebb időt töltenek az online közösségi oldalakon... vagy talán kifulladóban van az egész?
Sok kritika érte így a szociális háló alkalmazások biztonságát. Most volt egy hír a webisztánon, hogy bizonyos nyomozási ügyekben már felhasználják a szociális háló alkalmazásokat: pl. ismerettségek felderítésére, szokások vizsgálatára, anyagi helyzet vizsgálatára (ld. Apeh). Rettegünk a nagy-testvér szindrómától, de közben mi magunk helyezünk el tartalmat magunkról a weben: kapcsolatok, fényképek, élménybeszámolók. Személyes adataink nyitottak. És amikor ezeket elkezdik kihasználni, akkor félő, hogy a felhasználás is visszaesik (vagy már el is kezdődött?).
