Az Uniós és a hazai pénzügyi szabályozás célja, hogy a pénzügyi szervezetek minél jobban feltérképezzék és becsüljék mind működési, mind egyéb kockázataikat. Habár lehetőség van háromféle tőkefedezet-képzési megközelítés használatára is, a szabályozás mégis arra motiválja a pénzintézeteket, hogy tárják fel várható kockázataikat, illetve az ezekre vonatkozó adatokat érthető, és átlátható formában mutassák be. Ekkor ezen pénzintézeteket alacsonyabb tőkefedezeti kötelezettség terheli.
De mik is ezek a módszerek?
Az előírások lehetővé teszik - bizonyos feltételek teljesülése esetén - a megközelítések kevert alkalmazását is. Azaz egy pénzintézet számára nem kötelező minden területen pl. az AMA megközelítés alkalmazása. Annál is inkább, mivel a BIA, STA (ASA) megközelítések nem veszik figyelembe a tényleges kockázatokat, de az AMA megközelítés alkalmazása nem éri meg minden esetben a befektetést.
A pénzintézetek motivációja erősen az AMA megközelítés irányába mozdult el. Bár nagyobb munkabefektetést jelent a módszer alkalmazása, az megközelítést követve nem csak alacsonyabb a kötelező tőkefedezet, hanem a pénzintézetek saját kockázataikat is jobban megismerhetik és kezelhetik.
Persze a kockázatok becslése, és azok kezelése nem esik ugyanabba a kategóriába. A becslésre, és így a felügyeleti szervek számára is elegendő a LDA (Loss Distribution Approach) alkalmazása, ugyanakkor ez a módszer még nem mutatja be a kockázati területeket, és nem ad lehetőséget a kockázatok kezelésére, csökkentésére. Pedig a kockázatok csökkentésével nem a csak a működési hatékonyság javulna és a várható veszteség csökkenne, de végső soron a kötelető tőkefedezet képzés is csökkenne. Persze a szabályozás eleve csak az AMA megközelítést alkalmazók esetében engedélyezi pl. a működési kockázataikra kötött biztosítások csökkentő hatását is (a teljes tőkekövetelmény 20%-ig vehető figyelembe).
De mik is ezek a módszerek?
Míg a BIA módszer alkalmazásának nincs különösebb feltétele, addig a szabályozás szerint a pénzintézeteknek azt a megközelítést kell alkalmaznia, mely leginkább megfelel működési és kockázatvállalási profiljának. Elvileg a felügyeleti hatóságok (nálunk a PSZÁF) ezt ellenőrizhető, sőt mintegy benchmark-ként összevetheti más, hasonló pénzintézetek gyakorlatával.1) Basic Indicator Approach (BIA): Legegyszerűbb felépítésű intézetek számára, a bank előző három évi átlagos éves bruttó jövedelmének fix százalékaként fejezhető ki.
2) Standardised Approach (STA): Az egyes tevékenységeket nyolc terület alá kell besorolni, majd az egyes területekre kell meghatározni (bruttó jövedelem alapján) a szükséges tőkefedezetet, majd ezeket kell összesíteni.
2/b) Alternative Standardise Approach (ASA): A STA megközelítés különleges válfaja az ASA, melyben bizonyos üzletágak esetében a bruttó jövedelem helyett a hitelezési tömeget veszik alapul.
3) Advanced Measurement Approach (AMA): A pénzintézetek az általuk alkalmazott kockázatkezelési rendszer által meghatározott kockázatokra képeznek fedezetet.
Az előírások lehetővé teszik - bizonyos feltételek teljesülése esetén - a megközelítések kevert alkalmazását is. Azaz egy pénzintézet számára nem kötelező minden területen pl. az AMA megközelítés alkalmazása. Annál is inkább, mivel a BIA, STA (ASA) megközelítések nem veszik figyelembe a tényleges kockázatokat, de az AMA megközelítés alkalmazása nem éri meg minden esetben a befektetést.
A pénzintézetek motivációja erősen az AMA megközelítés irányába mozdult el. Bár nagyobb munkabefektetést jelent a módszer alkalmazása, az megközelítést követve nem csak alacsonyabb a kötelező tőkefedezet, hanem a pénzintézetek saját kockázataikat is jobban megismerhetik és kezelhetik.
Persze a kockázatok becslése, és azok kezelése nem esik ugyanabba a kategóriába. A becslésre, és így a felügyeleti szervek számára is elegendő a LDA (Loss Distribution Approach) alkalmazása, ugyanakkor ez a módszer még nem mutatja be a kockázati területeket, és nem ad lehetőséget a kockázatok kezelésére, csökkentésére. Pedig a kockázatok csökkentésével nem a csak a működési hatékonyság javulna és a várható veszteség csökkenne, de végső soron a kötelető tőkefedezet képzés is csökkenne. Persze a szabályozás eleve csak az AMA megközelítést alkalmazók esetében engedélyezi pl. a működési kockázataikra kötött biztosítások csökkentő hatását is (a teljes tőkekövetelmény 20%-ig vehető figyelembe).
