... már megint a tudásmegosztás motivációjáról

Eszembe jutott, amit egyszer Lawrence Prusak mesélt, ifjúkori élményeként (egy dublini tudásmenedzsment konferencián). Lassan persze meggyanúsítható vagyok azzal, hogy reklámozom a McKinsey-t, de mit csináljak, ha egyszer ők szolgálnak adalékkal arra, hogy mindenki példálózzon velük, idézgesse őket, vagy akár vitatkozzon a megállapításaikkal. A McKinsey esetében fontos a tudásmegosztás, ezért sok tapasztalatuk mindenki számára látható (és ennek örülünk).

A McKinsey tanácsadó cégnél nem csak a szervezeti kultúra, hanem bizonyos beépített szabályok, mechanizmusok is segítik az együttműködést, a tudás megosztását, a kollégák segítését. L. Prusak mesélte egyszer, hogy amikor a cégnél járt, találkozott egy fiatal tanácsadóval, akinek egy nemzetközi projekhez volt szüksége segítségre, több országból és többnyire jóval felette álló tapasztalt tanácsadóktól, szakértőktől és vezetőktől. A fiatal dolgozó igen lelkesen felhívta ezeket az embereket, és természetesen egyiküket sem érte el, mivel nagyon elfoglaltak voltak, de minden ember titkárnője visszahívást ígért. Természetesen, ha egy vezető visszahívást ígér egy fiatal munkatársnak, azt nem lehet komolyan venni, hogy ténylegesen meg is történik. Prusak ebbéli kétségeit megosztotta a tanácsadóval, aki mosolyogva csak annyit mondott: - "Csak figyelj!"

A nap végére minden szakértő, tapasztalt tanácsadó és vezető visszahívta és segített a munkájában. Egy ilyen jelenség sok cég esetében kisebb csodaként is felfogható, hiszen szinte mindenhol a hierarchia alacsonyabb fokán állók keresik addig a vezetőket, amíg elérik, és akkor sem biztos, hogy éppen lesz idejük velük foglalkozni. A megoldás a McKinsey belső szabályozásában keresendő, miszerint a nem léptetik elő azt, aki nem segíti a másikat - jelen esetben, aki nem hívja vissza azt, aki kereste.

Ez egy olyan szabályozás, mely számonkérhető, és betartatható. A szabályozás egyfajta szemléletmódot is közvetít, értéket hordoz, mely beépül a szervezeti kultúrába. Persze nem biztos, hogy ez a büntetés alapú szabályozás mindenkinek annyira elfogadható - végső soron ez is kultúra kérdése.